Hogyan légy szabad a múltbéli szerepeid és elvárásaid nélkül?

Tudod, mire jöttem rá a napokban? Hogy mekkora energiát és erőt fektetünk abba, hogy fenntartsuk azt a képet magunkról, amit tegnap, vagy akár évekkel ezelőtt nagy gondosan felépítettünk. Ragaszkodunk a régi szerepeinkhez, a megszokott reakcióinkhoz, és folyamatosan azt próbáljuk bizonyítani a környezetünknek, vagy akár saját magunknak, hogy még mindig ugyanazok vagyunk, akik tegnap voltunk.

Erre több példát is tudnék mondani az Így jártam anyátokkal sorozatból. Megvan az a jelenet, amikor Lily találkozik a régi középiskolai barátnőjével, Michelle-lel, és hirtelen megváltozik a viselkedésük, a beszédük és elkezdenek szlengben beszélni, miközben külön-külön teljesen normálisan viselkednek?

Ezt a jelenséget revertigo-nak is nevezik, aminek tudomásom szerint nincs magyar megfelelője, a szójáték a revert (visszatérni) és a vertigo (szédülés) szavakból született. Nevezik asszociatív regressziónak is, ami egy asszociáció által kiváltott visszaesés egy korábbi viselkedésmintába.

Persze a fent említett példa egy erősen kisarkított és a szórakoztatás miatt ki is karikírozott jelenet, de vajon hány helyen próbáljuk fenntartani azt, amit mások gondolnak rólunk és ez vajon mennyi energiánkba kerül?

Nem véletlenül hoztam ezt a példát, ugyanis Gary Douglas és Dr. Dain Heer legújabb hívássorozatának (What Can We Learn from the Electromagnetics of this Reality?, magyarul: Mit tanulhatunk ezen valóság elektromágnesességétől?) első részében többek között erről is szó esik, és gondoltam, veled is megosztanék néhány gondolatot.

Gary azt mondja, hogy hajlandónak kell lenned feladni azt, aki tegnap voltál, hogy valami teljesen mást hozhass létre ma.

Na, de hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban? Erre egy végtelenül egyszerű és nagyszerű Access eszköz áll a rendelkezésünkre, ami így szól: elpusztítom és nemteremtetté teszem mindazt, aki tegnap voltam. Ha pedig tovább mennél, érdemes minden kapcsolatodat és kapcsolódásodat is elpusztítani, kezdve a számodra legfontosabb kapcsolatokkal. Most jól belevágtunk a közepébe, engedj meg egy kis magyarázatot. Amikor először hallottam ezt, bennem is ellenállást váltott ki, de hamar rájöttem, hogy ezzel az eszközzel valójában nem törlök ki semmilyen személyt az életemből. Valójában nem a kapcsolatunkat pusztítom el, hanem azokat az ítéleteket, nézőpontokat, mintákat, amiket teremtettem. Leginkább olyan ez, mint amikor minden reggel tiszta lappal indulsz. Azért így már egy kicsit jobban hangzik, nem?

Amikor pedig az önmagaddal való kapcsolatodat pusztítod el, akkor azokat a rávetítéseket, nézőpontokat, definíciókat törlöd el, amiket vagy bevettél, vagy ellenálltál nekik, vagy egyetértettél velük és így saját valóságodként szilárdítottál meg.

A hívás legnagyobb felismerése számomra az, hogy ilyen esetekben a tegnapi (vagy múltbéli) önmagunkat próbáljuk újrateremteni, ami szinte lehetetlen, és talán egy kicsit őrültségnek is hangzik, nem? Hiszen gondolj csak bele, ha tegnap még mérges voltál valakire, vagy valamilyen helyzetre, miért kellene ma reggel ugyanúgy ébredned? Mi van, ha a mai napod nem a tegnapod folytatása, hanem egy teljesen új teremtés kezdete?

És ha még tovább megyek, mindig, amikor fenntartani szeretnénk valamit, abban nincs változás, nincs növekedés és nincs varázslat sem. Gondolj bele, hogy ha nem kellene soha többé a múltbéli önmagadat vagy nézőpontjaidat védelmezned és fenntartanod, mennyivel szabadabb életet élhetnél? Mennyivel több könnyedség, öröm, ragyogás és varázslat jelenhetne meg az életedben?